Burányi Nándor: A nagyapám is magyar volt, legyen a gyerekem is. - Magyar Szó, 1990. V. 20, 10.
Önszervezõdésünkrõl, újra
A nagyapám is magyar volt, legyen a gyerekem is
Dombovits Árpád szabadkai vállalkozó szól helyzetünkrõl, kilátásainkról, esélyeinkrõ
l
A föltett kérdésrõl eddig fõleg olyan emberekkel beszélgettünk, akikrõl már nem lehet azt mondani, hogy a fiatal nemzedékhez tartoznak, akivel most beszélgetünk, Dombovits Árpád 1961-ben született Apatinban. Szabadkán a Közgazdasági Karon fejezte be tanulmányait, mielõtt magánvállalkozó lett volna, a Dinamotransban volt kereskedelmi igazgató. Aztán egy társával közösen megalapította az Agencija 024 közvetítõ vállalatot. Alapjában véve elégedett az indulással, a körülményekkel (kivéve a szabadkai adópoli
tikát). Tulajdonkáppen azért költözött ide Apatinból, mert azt akarta, hogy majd a gyerekei is magyar iskolába járjanak. Azt mondja, Kuláról, Titoverbászról s más ilyen helyrõl is jönnek hasonló meggondolásból magyar értelmiségiek Szabadkára.- Én nagyon tá
mogatom a vajdasági magyaroknak ezt a nemrég megalakult szervezetét, tagja még nem vagyok de hamarosan az leszek. Az a helyzet, ugye, hogy mindenki szervezõdik, úgy látszik, hogy senki sem törõdik mással, csak saját magával, eléggé egoisztikusnak tûnik ez, de így van, s ha mi nem törõdünk saját magunkkal, akkor más biztosan nem fog törõdni velünk.- Olvastam a közösség programját, teljesen egyetértek vele, baj talán, hogy csak ilyen nemzeti vonatkozású, tehát semmilyen más programot nem nyújt, erre még szükség lenne, kidolgozni a gazdasági vonatkozásokat is, s általában egy pártprogram kellene...
Õk nem akarnak párt lenni.
- Igen, tudom, de én ezt nem tartom helyesnek. Az rendben van, hogy õk a magyar nemzetiség érdekeit nézik, de szerintem prosperálni így nem nagyon lehet. Ha mindenki másnak van egy komoly programja, gazdasági, ökológiai téren például, akkor nem lehet, hogy nekünk ez ne legyen, ki kell dolgoznunk. Ezért is kellene hogy átalakuljon politikai párttá.
De azt mondják, így jobb mert tagja lehet mindenki, az is, aki a Kommunista Párthoz tartozik, az is, aki a szocialistákhoz, a radikálisokhoz stb... Közösen képviselhetik a magyarság érdekeit.
- Igen, de kérdés, hogy lehet ezt megvalósítani. Mégis egy pártnak van ereje, ezt, amit mi szeretnénk megvalósítani, nem tudom, párton kívül, hogy lehet-e. Mert most, hát ne mondjam azt, hogy nehéz magyarnak lenni, de...
Mért nehéz?
- Hát ha körülnézünk, akkor úgy látjuk, mintha a nemzetiségek, nemcsak a magyarok, szóval úgy érzem, mintha egyszerûen kisodródtak volna a társadalomból, mintha minden a szerbek, horvátok, szlovénok, tehát a 3-4 nemzet egymás közti viszonyán dõlne el, a nemzetiségek teljesen ki vannak sodródva. Nézzük meg a sajtót! A Magyar Szó még állja a sarat, de olvasom a Politikát, a Novostit,
mikor volt abban cikk, amely az itteni magyarság sorsával foglalkozik? Egyedül a Magyar Szó mikor még senki nem mert beszélni, akkor is megírta a magarság ügyeit.(...)
S úgy látja, hogy szükség lenne valamiféle magyar pártra?
- Nem okvetlenül kellene hogy az magyar párt legyen. Vagyunk itt többen, szlovákok, ruszinok, románok, akiknek az érdekei azonosak, tehát a kisebbségiek együtt alakíthatnának egy pártot, ami majd képviselhetné az érdekeiket. Sok tekintetben azonosak a céljaink.
Tehát a szervezetre szükség van, más kérdés, hogy milyen legyen az.
- Mindenképpen szükség van, ez nemcsak az én véleményem. A barátaim közül nincs senki, aki azt mondta volna, hogy ez nem kell. Mindenütt azt látjuk, hogy nemzeti szinten történik az integrálódás, ez nem jó, nem jó, hogy nemzeti pártok alakulnak, de ha már így van, akkor nekünk is ezt kell tenni.
Aztán számba vesszük: az utcában, a környéken, a vegyes házasságban született gyermekek zöme már nem beszél magyarul. Szabadkán sem! Tennivaló tehát lenne. De ezt más nem csinálja helyettünk, nekünk magunknak kell, emberek kellenek hozzá, meg pénz is, van erre készség, hogy erre a célra vállaljuk az anyagi áldozatot is?
- Sokan vannak, akik ezt támogatják, szükségesnek tartják, de nem lehet azt mondani, hogy ez mind aktivi
sta is lesz, ehhez felkészültség, tudás kell, s persze a szervezet nem mûködhet anyagi támogatás nélkül, én úgy érzem, hogy az emberek nem tagadnák meg a támogatást, hiszen itt utazni kell, minden kis faluba eljutni, magyarázni az embereknek...
